Egy szakiskolában tanítok magyar irodalmat és történelmet. BGabika felkérésére választottam a szakoktatók szakmai fejlesztése és anyagi megbecsülésének biztosítása témát. Véleményem és intézményi tapasztalataim szerint a nem pedagógus végzettségű, de szakirányú végzettséggel rendelkező szakember ugyanolyan színvonalon átadhatja tudását a gyerekeknek, mert rendelkezhet kellő tapasztalattal és elméleti tudással. Ebben az esetben fontos a pedagógiai érzék, gyermekek iránti elkötelezettség, a korosztály életkori sajátosságaiból adódó problémák kellő mélységű ismerete és a problémák kezelésének képessége. Az ilyen tulajdonsággal rendelkező nem pedagógus végzettségű szakember maximálisan eltudja látni az intézmény által előírt feladatokat. Ezért tartom fontosnak, hogy a törvény rugalmasan adjon lehetőséget a pedagógusi végzettség eltekintésétől
(szükségszerűen), és kellő mértékben történjék meg az anyagi megbecsülés.

@Motoszka:Köszönöm, hogy a szóbeli felkérésemet nem felejtetted el és véleményedet leírtad a témával kapcsolatosan. Sajnos nekem közvetlen tapasztalataim nincsenek ebben a témában, hiszen én egy óvodát vezetek. Természetesen tájékozódtam a szakirodalomban és beszélgettem néhány kollégával, akik szintén veled hasonlóan vélekedtek. Én is úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne a jövő magasan kvalifikált szakembereinek képzése érdekében a törvényeket rugalmasan alkalmazni, és kellő mértékben honorálni.

B.Gabika felhívta a figyelmemet egy általam ismeretlen blogra, és kérés nélkül is úgy éreztem, hogy hozzá kell szóljak a témához.
Örömmel olvastam egy cikkben, hogy Kecskemét önkormányzata, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a város gazdasági életét meghatározó tíz nagyvállalat vezetősége a kecskeméti városházán egy szerződést írt alá. A megállapodás aláírásával Kecskemét a hazai duális szakképzés fejlesztéséért nagyon sokat tett. Kecskeméten az elmúlt időszakban olyan példaértékű, az összefogáson alapuló kezdeményezés indult el a magyar duális szakképzési rendszer megvalósításának folyamatában, amely megelőzte az országos szakmai fejlesztési munkát.
Ebben a rendszerben nagy szerepet kapnak azok a szakemberek, akik a vállalatok legkiválóbb szakemberei. Ezek a munkatársak nem pedagógus végzettségűek, de a saját szakterületükön hatékony oktatók lehetnek.

Kedves B. Gabika!
Örömmel vettem, hogy felhívtad a figyelmemet erre a blogra. Szívesen írok néhány gondolatot a témában.
Mivel még a szakiskolák is csak részleges ismertetőt, pontosabban tervezetet kaptak, és konkrét anyagot nem tudunk a jövő szakképzését illetően, így véleményt csupán a megkapott tervezetről alkothatok.
A kitűzött célokat, miszerint segítenünk kell a társadalmi felzárkóztatásban a diákokat, nagyon fontosnak találom. Kérdés, hogy a tervezett változások mennyiben segítik ezt elő. Igen sok módosulás várható az elmúlt évekhez képest, nem csak az eddigi 4 tanév csökkenése. Érdekesség, hogy eddig nagy hangsúlyt kapott az idegen nyelv oktatása, az új elképzelések szerint erre azonban csak az első évben biztosítható óraszám. Örvendetes, hogy az anyanyelv oktatását kiterjeszti a tervezet 2 és fél évre a jelenlegi két év helyett, igaz összességében ugyanannyi óraszámban. Az a tapasztalat, hogy a szakképzésbe bekerülő 14 éves diákok többsége képtelen kifejezni, szavakba önteni saját érzés- és gondolatvilágát.
Van azonban egy igazán aggasztó tendencia, miszerint nem jeggyel értékeljük a teljesítményt, hanem „megfelelt” vagy „jól megfelelt” értékeléssel, és csak a nagy mértékű hiányzás adhat okot arra, hogy a diák évet ismételjen. Természetesen egyfelől érthető, hogy ez a társadalmi integrálást szolgálja: ha valaki bekerült a szakiskolai rendszerbe, akkor szakmával a kezében távozzon az iskolából a könnyebb elhelyezkedést segítve. Úgy gondolom azonban, hogy ennek sokkal több hátránya lehet, mint előnye: egyrészt a diákok közül sokan lesznek olyanok, akik úgy fogják gondolni, nem hoznak „felesleges” erőfeszítéseket, hiszen úgy is megfelelnek majd a követelményeknek: mert nem lehet megbukni. Szükség van a közismereti tárgyak tanulására, mert minden szakmában fontos, hogy a szakember képes legyen kifejezni magát: gondoljunk csak egy bolti eladóra. Különösen akkor fontos mindez, ha arra szeretnénk ösztönözni őket, hogy merjenek önálló vállalkozásba kezdeni. A közismereti tantárgyak jelenlegi követelményrendszere egyáltalán nem olyan magas, hogy kis szorgalommal azt egy gyengébb képességű gyermek ne tudná teljesíteni, éppen ezért úgy vélem, ez az értékelési rendszer visszalépés a korábbi gyakorlathoz képest.
A 9-10. évfolyamon történő bukások gyakran a szakmai alapozó tantárgy nem teljesítéséből adódnak, ezek pedig nélkülözhetetlenek a jó szakember képzéséhez. A bolti eladó képzés során gyakran kapunk olyan visszajelzéseket a gyakorlati helyről, hogy a diákoknál még mindig hiányok mutatkoznak például a matematikai alapműveleteknél. Nem gondolom, hogy az a jó megoldás, ha minél hamarabb, esetleg felkészületlenül engedjük el őket, mondván, hogy „majd az életben / vagy a saját kárán / úgy is megtanulja.”
Szakiskolai tanításom során azt tapasztaltam, hogy ezek a serdülőkorban lévő gyerekek nagyon igénylik a beszélgetéseket, hiszen sokan érkeznek a háttérben megbújó családi problémákkal, vagy egyszerűen csak annyit dolgoznak a szülők, hogy a gyerekkel alig találkoznak, kevés az idő a problémák megbeszélésére. Ezért különösen nagy szükség van pl. az osztályfőnöki órákra. Remélhetőleg az ilyen jellegű órák is biztosítottak lesznek a jövőben.
Érthető, ha a szakmára helyezzük a hangsúlyt, és nem mindenkinek kell ismernie Shakespeare művészetét, de nem vagyok benne biztos, hogy a tanórák csökkentésével érünk el jobb teljesítményt, talán sokkal hasznosabb lehet a tananyag átcsoportosítása.

Kedves L.Zsuzs!
Köszönöm a válaszodat, de néhány dolgon megdöbbentem! Én ilyen mélységében nem ismertek ezeket a tervezeteket. Különösen az lepett meg, hogy a diákokat csak szövegesen lehet értékelni. Szerintem a diákok többségében semmi motiválóerő nem lesz, pedig tudjuk, hogy milyen fontos a teljesítmények hiteles és árnyalt értékelése. (lásd. Pedagógus teljesítményértékelés) Az írásodból látom Te sem tudtad kihagyni a diákok családi hátterét, illetve az abból adódó hátrányokat. Ez a probléma már kisgyermekeknél is jelen van.(óvodában)
Köszönöm az együttműködésedet, további jó munkát kívánom.

Kedves Kollégák!
Kérlek Benneteket, hogy a szakképzés tervezett módosításaihoz írjatok néhány gondolatot.

Kedves Zoli!
A szakközépiskolai képzés vázolt átalakításával egyetértek. Ha megnövekszik a szakmai képzés óraszáma a képesítő vizsga miatt, az érettségire felkészítésre kevés idő marad. Szerencsés volna megfelelő szakmai és közismereti tartalommal öt éves képzésben gondolkodni! Az érettségire épülő szakképzést, mint lehetőséget, továbbra is meg kell tartani.

A szakmai tárgyakat oktatókkal kapcsolatos könnyítést én is támogatom, hiszen gyakran az igazán jó felkészültségű mérnököt, aki még ráadásu megfelelő pedagógiai "érzékkel" is rendelkezett, nem tudtam felvenni a létező előírások miatt!
Ezen szakmai tanárok bérezését is szerencsés volna átgondolni ( eltérési lehetőség a közalkalmazotti bértáblától)

Kedves Zoli!

Kérésednek megfelelően küldöm véleményemet a szakképzés tervezett átalakításának néhány kérdésével kapcsolatban.

A tanulószerződés kiterjesztése és átalakítása

A tanulószerződés kiterjesztése rendkívüli jelentőséggel bírna a szakképzésben, hisz a tanulók eddiginél jelentősebb körét segíthetné a gyakorlati ismeretek megszerzésében, elmélyítésében. A megvalósítás azonban nem lesz zökkenőmentes, hisz az iskolák részéről adott esetekben ellenérdekeltség, a gazdálkodó és az egyéb szervezetek részéről érdektelenség, meg nem értés mutatkozhat a tanulószerződéses tanulóképzéssel kapcsolatban.
A szakképző intézmények ellenérdekeltek, hisz a normatíva és a tanári óraszámok optimalizálása gyakran azt követeli meg, hogy a tanulókat bent tartsák a tanműhelyekben, még akkor is, ha ez a tanulók érdekeit nem szolgálja.
A gazdálkodó és egyéb szervezeteket visszariasztják a tanulószerződés kötéstől az adminisztrációs terhek, ill. hogy a tanulókkal való foglalkozás időt vesz el a szervezetek dolgozóitól. A szervezetek vezetői gyakran nem ismerik fel, hogy a saját maguk által képzett tanulók jobban használhatók a későbbiekben a munkában, mint az un. utcáról felvett, ismeretlen emberek. Visszatartja a tanulószerződés kötéstől a szervezeteket az is, hogy a tanulóknak juttatásokat kell biztosítaniuk. Úgy gondolják, hogy bár egy bizonyos idő elteltével visszaigényelhetők, vagy támogatásként megigényelhetők a tanulókra fordított költségek, az előfinanszírozás azonban nem kifizetődő.
A tanulószerződés kiterjesztése a szakképzési hozzájárulásra nem kötelezett szervezetek meghatározott körére jó elképzelés, mert bizonyos szakmákban, pl. közgazdaság, ügyviteli szakmacsoportokban, a tanulóknak ez ideig nem volt módjuk külső szervezeteknél gyakorlatot szerezni. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a szervezetek nem tudták mivel ellentételezni a tanulóképzéssel kapcsolatos költségeiket. A költségek fedezésére az anyagi forrást az MPA képzési alaprésze bizonyos szabályozók beépítése után biztosíthatja.
A tanulószerződések számát jelentősen nem befolyásolja, hogy a szakközépiskolában a 9-12. évfolyamokon tanulószerződés nem köthető. Alapvetően ez idáig sem volt ugyanis jellemző, hogy a szakközépiskolásokat tanulószerződéssel foglalkoztatták volna a gazdálkodók. Ennek oka, hogy szakközépiskolában viszonylag alacsony a gyakorlati képzésre fordított órák száma, így a törvény a gazdálkodókat nem kötelezte a tanulószerződés megkötésére.
A felzárkóztatás és a lemorzsolódás

A szakiskolai lemorzsolódás mára társadalmi problémává vált. Egyre magasabb azon fiatalok száma, akik a szakiskolából szakképzettség, végzettség nélkül kerülnek ki. Ők azok, akik aztán a későbbiekben jelentős százalékban növelik a munkanélküliek táborát.
Az általános iskolából már kikerült fiatalok felzárkózását, sikeres szakképzését talán segítheti a Híd-program, a jövőben azonban az un. megelőzésre kellene a hangsúlyt fektetni. Azaz az általános iskolát nem szabadna úgy elhagyni a végzősöknek, hogy írni, olvasni, számolni ne tudjanak, hisz a lemorzsolódás alapvető oka az a szakiskolákban, hogy a fiatalok jelentős része a legalacsonyabb követelményszintet sem képes teljesíteni, mivel funkcionális analfabéta, s a legelemibb számolási készséggel sem rendelkezik.
A lemorzsolódás megakadályozásához, a sikeres szakképzéshez az általános iskola rendszerét, tantervi követelményeit kellene tehát átalakítani, megerősítve az alapkészségek fejlesztését célzó kompetencia alapú képzést. Az előrehozott szakképzésben a közismereti tantárgyak kerettantervei már e szellemben lettek kidolgozva. Ezek mintául szolgálhatnának az általános iskolai tantervekhez.
A szakoktatók szakmai fejlesztése és anyagi megbecsülésének biztosítása

A szakképzésben szakmai tárgyakat tanító pedagógusok foglalkoztatására megfogalmazott javaslat előremutató, a szakképzés minőségi javulását eredményezheti. Jelenleg valóban problémát okoz a megfelelő végzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakmai tanárok alkalmazása. Akinek megfelelő végzettsége van, az általában nem rendelkezik a megfelelő gyakorlattal és fordítva. Gyakori az is, hogy egy-egy szakmai tantárgy oktatásához olyan szerteágazó ismerettel kellene rendelkeznie egy-egy tanárnak, amilyennel objektív okok miatt nem rendelkezhet. Célszerű lenne tehát, ha ezen tantárgyak oktatására részfoglalkoztatás keretében alkalmaznának nem feltétlenül pedagógus végzettségű embereket, akikkel csak egy-egy modul oktatására szerződnénk.

Kedves Kollégák!
Köszönöm, hogy reagáltatok a tervezett változtatásokra.
A szakiskolai képzés újból három évre történő csökkentése természetesen sok kérdést és problémát is felvet majd az egyes iskolákban. A költségvetési megszorítások, az iskolák összevonása, a kötelező óraszámok várható emelkedése után a képzés egy évvel való csökkentése nehéz helyzet elé állítja az intézményeket. Újabb álláshelyek megszűnését eredményezhetik. iskolákban.
A szakiskolai lemorzsolódást a képzés három évre csökkentésével és a minősítéssel talán vissza lehet szorítani. Kérdés persze, hogy szabad-e negatív irányba igazodni.
A szakképzésben a pedagógus végzettség nélküli szakemberek foglalkoztatatásával egyetértek, hiszen ez a hozzászólásokból is látszik, hogy támogatandó törekvés.

Szia Zoli!

Bármit teszek, nem enged be az Indapass a rendszerbe.
Átküldöm az anyagot, légy szíves tedd már fel valamilyen néven, mert valamiért nem szeret engem a rendszer.
Bocsánat, de elég sokat próbálkoztam vele:

1. A szakiskolai képzés megújítása
A rendszerváltás előtti időszakban gyakorlatilag ugyanez a fajta (akkori nevén) szakmunkásképzés folyt.
Előnye: a tanuló korán megismerkedik a szakma szépségeivel, korábban megtanulja annak alapjait, átéli a jellegzetességeit, „szépségeit” (nyakig olajos, fűrészporos, lisztes lesz stb.), megszereti, megszeretheti, megszokja azt.
Hátránya: A szakképző intézményekben kevesebb gyakorlati órára, azaz oktatóra, tanárra lesz szükség. A tanulóra nagyon fiatalon még nem bízható eszköz, gép, komolyabb berendezés.

2. A szakközépiskolai képzés átalakítása
Ez szintén a „régi rendszer” visszaállítására törekvést jelzi. Megjelenne újra a képesítő érettségi bizonyítvány, ami azt jelzi, hogy több szakmai órát kellene tartani újra - valószínűleg a közismereti tárgyak rovására. Ez viszont újra a tantárgyfelosztást, és tanárokat is érint.

3. A tanulószerződés kiterjesztése és átalakítása
Tanulószerződést jelenleg is alkalmazunk a gyakorlati képzőhelyek között a szakiskolai évfolyamokon tanuló diákok esetében, de csak a 11. évfolyamtól kezdődően.
A tanulószerződés kiterjesztése az érettségire épülő szakképzés azt jelenti, hogy a gyakorlatok külsősek lesznek, a bentiek (iskolai tanműhelyben megtartottak) száma nagymértékben lecsökken. Mi lesz a jó minőségű gépekkel felszerelt kabinetekkel, tanműhelyekkel? Beleöltük a sok milliót szakképzési hozzájárulásokból, és igen komoly, drága eszközrendszereket építtettünk ki. És hát mi lesz a kollégákkal? Nem lesz rájuk szükség – lehet kit újra leépíteni?

4. A felzárkóztatás és a lemorzsolódás
Való igaz, hogy a szakiskolai képzésben részt vevők között nagy a bukások és a lemorzsolódás aránya. Az egyik fő gond szerintem az, hogy a szakiskolai képzés rendkívüli mértékben devalválódott, és ma már csak a leggyengébb tanulók, a legproblémásabb körülmények között élők, főként hátrányos helyzetű tanulók választják. Ezen központilag igyekeztek már segíteni egy kis anyagi ösztönzéssel, mert a hiányszakmát tanulóknál a tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat kaphatnak növendékeink. Annak ellenére, hogy ez több tízezer Ft is lehet havonta, még nem érzékelhető a komolyabb változás. Sokszor nem is tudnak erről a szülők – hiába mondjuk el a pályaválasztási ismertetőnkön. Ezzel még az is gond jelenleg, hogy a hiányszakmákról az RFKB dönt, azaz ma még van ösztöndíj, de jövőre vajon mi lesz hiányszakma? (És vajon meddig fog az működni az RFKB?)

5. A szakoktatók szakmai fejlesztése és anyagi megbecsülésének biztosítása
Újra és újra visszatérünk a régi rendszerhez. Ott sem volt mindig a szakoktatóknak pedagógus végzettsége, és ma is található néhány kiváló szakember, akinek viszont nincs papírja. Értelemszerűen előny az, ha rendelkeznek egyéb, pedagógiai ismeretekkel is a szakoktatók, de az biztos, hogy egyszerűbb lenne megoldani a tanítást bizonyos esetekben, ha nem kellene feltétlenül ilyen végzettségű embereket keresni. A másik oldal viszont az, hogy mára sikerült a szakoktatókat kitaníttatni. A nyugdíjba készülők pótlása már nem tudom, mennyire okoz majd gondot.
A kérdéssel már csak az a nagy problémám(?), hogy egyáltalán hány szakoktatóra lesz majd szükség az iskolarendszerben, ha a szakmai képzés jelentős része kikerül a külsős munkahelyekre?

Sziasztok!

Az online (skype-on) tanító magántanárok adatbázisa! www.onlinetanarbazis.hu, www.skypetanarbazis.hu

Keress tanárt vagy jelentkezz Te is tanárnak! Kérünk oszd meg, mert másnak is szüksége lehet rá!

Like: www.facebook.com/tanarbazis